Amikor anyám régen ott,

a szíve alatt sokáig hordott,
nagy fájdalommal élt
és mégis alázattal viselt
minden mérhetetlen bánatot. 

 

Csendesen fogadott engem,
és este egy régi Biblia felett
megköszönte a nagy csodát,
érkezésemre mondott imát,
az én világom pedig megtelt,
kékellő szép szemekkel

és örökkön etető mellekkel. 

 

És amikor először,
csupasz kezemmel
éreztem dobogó szívét,
elűztem belőle a szomorúságot,
ő pedig elhozta nekem az álmot
énekével adta a boldogságot.
Hogy csak jól legyek
az ő áldott méhében!

 

És amikor nekem mindent,
de mindent odaadott,
sosem várt tőlem áldozatot.

Gyönyörű arcával,
mosolygó szájával,
a halál árnyéka sem vetült rá
mikor utoljára elmosolyodott.
Alázatos volt ő az élet útján,
s alázatos a halál küszöbén is.