Demokrácia
Milan Rúfus
Amit szóval hirdet,
azt önmagában meg nem lelné.
De ügyesen zsonglőrködék a szavakkal.
Szabad az ég boltja.
Ja, igen - a héjáknak.
A többi, amije van,
az már nem lényeges.
Ennek a rókácskának is
túl magasan csüng a szőlő.
Semmi az igazságért, semmi a költészetért.
A nép uralma.
Vajon létezik-e egyáltalán?
Félig álarc, félig álom.
Demokracia
Milan Rúfus
Čo slovom hlaholí,
to v sebe nenašla by.
No žongluje tým slovom obratne.
Slobodná obloha.
Ach, áno - pre jastraby.
To ostatné, čo má,
už nie je podstatné.
Aj tejto líštičke
vysoko visia hrozná.
Nič pre pravdu, nič pre báseň.
Vláda ľudu.
Je taká vôbec možná?
Napoly maska, spola sen.
Imádság Szlovákiáért
Milan Rúfus
Ismerek egy fészket.
Szeretem.
Mint Isten hálójában,
sok apa, sok anya benne,
s sok-sok, sok gyermek.
A Teremtő fonta e fészket.
S ő maga döntötte el, ki számára:
Kit hív meg, hogy ott lakozzék
az ember házában.
Ki nyithatja és
zárhatja kapuját.
Ki szelheté ekével földjét
mint kenyeret, mit Isten adott.
Ismerek egy fészket, szeretem.
Nappal s éjjel is melenget,
anyám lágy szavával dédelget,
apám kérges tenyere bélelte.
Jóságos Istenem, tekints le reá!
Őrizd számunkra szüntelen!
És legalább te, a Nagy, óvd meg,
ha már kicsinek teremtetted.
Modlitba za Slovensko
Milan Rúfus
Viem jedno hniezdo.
Rád ho mám.
V ňom ako v Božej sieti
je mnoho otcov, mnoho mám
a mnoho, mnoho detí.
To hniezdo uvil Stvoriteľ.
A sám aj určil komu:
koho tam pozve prebývať
do človečieho domu,
kto si bude smieť odomknúť
i zamknúť jeho bránu,
kto pluhom krájať ako chlieb
zem, Bohom darovanú.
Viem jedno hniezdo, rád ho mám.
Hreje ma dňom i nocou,
vystlané mäkkou vravou mám
a mozoľmi otcov.
Môj dobrý Bože, vzhliadni naň.
Stráž nám ho neustále.
A aspoň Ty ho, Veľký, chráň,
keď si ho stvoril malé.