A Fahercegnő
Štefan Moravčík
A király a lányát így szólítja,
csak így: – Te tölgyfából faragott csoda!
Édes leánykám, szeretett leánykám,
de szép tuskó vagy ám!
Ügyetlen vagy, kétbalkezes,
nincs benned se szikra, se tűz,
melyik bolond venne el téged feleségül?
csóválta fejét hát az öreg király.
Jön majd egy ostoba
aki megvesz éngem ott nyomban.
Örülni fogsz majd a menyasszonynak,
mondta a királylány büszkén,
és mélyen elaludt tüstént.
Gonosz sárkány megállt a városnál
tekintete oly kegyetlen,
kérdezi a hercegnőtől azonnal,
hogy gyomra miért nincs még tele:
Fú, ez a hercegnőcske lesz,
szeplő, cifra szoknya lenn,
jobb a palacsintánál is bent!
Ilyet kíván a sárkány.
Tömeg gyűlt a város szélén,
az öreg király szomorú lett,
de hamarosan a végén
hangosan nevetett.
Jajj, a fogaim!
- üvölté az ocsmány sárkány.
Brr, ez szálkáska egy falat,
kemény kérges, de szúrágta-férges!
- kürtölte világgá.
A sárkány elröppent amint tudott,
a lány pedig egy új kérőhöz jutott.
Öreg, álmos, orra borvirágos.
Férjhez ment a raj cigányhoz,
hisz azt mondják - ő a helyi milliárdos.
Drevená princezná
Štefan Moravčík
Princeznej kráľ inak nepovie
len: – Ty moje drevo dubové!
Dcérenka moja milená
si ty ale kus polena!
Neobratná, nešikovná,
nieto v tebe iskry, ohňa
ktorý blázon by ťa bral?
krútil hlavou starý kráľ.
Príde hlúpy,
čo ma kúpi.
potešíš sa neveste,
riekla princka hrdo
a zaspala tvrdo.
Zlý drak zastal pri meste
a pohľad má krutý,
hneď si pýta princeznú,
že má tisíc chutí:
Fí, to bude princacinka,
frnduľacinka, cifruľacinka,
lepšia ako palacinka!
Také drak ľúbi.
Dav prišiel na miesto,
starý kráľ smúti,
ale už o chvíľu
smeje sa schuti.
Joj, moje zuby!
– zreval drak neborák.
Bŕ, to bola rašpľacinka,
drevuľacinka, tvrduľacinka!
– do sveta trúbi.
Drak ufrngol kadeľahšie,
šťastný ženích sa však našiel.
Vydala sa dievka stará, ospalá,
vraj cigána – milionára
dostala.
Tényleg, igazán?
Štefan Moravčík
A Vasorrú bába nem is egy banya,
semmitől sem fél,
pillanat alatt seprűt ragad,
frng – trágyán teszi lábát szét.
Nevet a gazda,
mikor kinéz az ablakon:
Ufók jöttek tán hozzánk,
uf, uf, ufók?
Dehogy, csak a boszikománk!
Kapirgáljátok tyúkok kifelé,
mert olyan erőtlen roskatag,
húzza a banyát a mérgesség.
Megragadja a gazdát a szakállánál,
vele szántja fel a kert minden barázdáját,
majd a nagy harc véget ért
elégedetten sóhajt felfelé:
Nem bíztál egy gyenge hölgyben.
Hopp – és máris szolgasorba vág,
elbűvölve, gazduram
Csodálkozol, meglepetten:
milyen egyenes lett
a barázda!
Či ozaj, naozaj?
Štefan Moravčík
Ježibaba nie je baba,
ničoho sa nebojí,
vo chvíli má metlu v labách,
frng – a už je na hnoji!
Rehoce sa tomu gazda,
keď sa z okna vykloní:
– Prileteli ku nám azda
uf, uf, ufóni?
Ale kdeže, iba baba!
Vyhrabte ju kury,
veď je dáka slabá...
ježibaba zúri.
Schytí gazdu za bradu,
poorie s ním záhradu
a potom, po vojne,
odfukuje spokojne:
Neveril si slabej žene.
Hop – a už máš porobené,
počarené, gazda.
Čuduješ sa uchvátene:
taká rovná
brázda!